A kardiális rehabilitáció „koordinált aktivitások összege a kardiovaszkulá­ris betegségek alapvető okainak kedvező befolyásolására, a legjobb fizi­kai és mentális állapot elérésére, hogy a betegek a saját erőfeszítéseikkel megőrizzék vagy visszaszerezzék az optimális funkcionálást, illetve javuló egészségi magatartásukkal megtartsák vagy visszanyerjék az optimális funkcionalitásukat és a megjavult egészségi magatartásukkal fékezzék vagy megfordítsák a betegség előrehaladását”.

A gyulladásos reumatológiai betegségek súlyos, intenzív osztályos keze­lést igénylő szervi tünetekhez vezethetnek. A közelgő szervi elégtelenség korai felismerése rendkívül fontos a kimenetel és a hosszú távú prognózis szempontjából. Ebben a cikkben az intenzív ellátásban számításba veendő szervi megnyilvánulásokat mutatjuk be, szem előtt tartva mind a kórismé­zést, mind pedig a terápiát.

A pulzoximetria általánosan alkalmazott noninvazív monitorizálási tech­nika a kritikus vagy potenciálisan fenyegetett állapotú betegek oxigenizációjának (egész pontosan az artériás vér oxigenizált hemoglobin ará­nyának, azaz szaturációjának) monitorozására. Az oxigenizáció zavarának gyors felismerése gyorsabb terápiát tesz lehetővé, ezzel javítva a páciensek gyógyulási, csökkentve a súlyos komplikációk kialakulásának esélyét.

Egy kis esetszámú  tanulmány azzal a biztató következtetéssel zárult, hogy a MIS-C beteg gyermekek többségében a gyulladásos markerek és a jelentős kardiális eltérések igen gyorsan normalizálódtak.

A C-reaktív protein akutfázis-fehérje, amely gyulladásos kórképek, szö­vetkárosodások esetén fokozott mértékben termelődik. Fontos klinikai diagnosztikai eszköz. Szerepe azonban túlmutat diagnosztikai marker voltán – szintjéből a betegségek súlyosságára, illetve prognózisára is következtethetünk.

A hasi elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának járványsze­rű növekedését észleljük napjainkban. A szénhidrát-anyagcsere 7% alatti HbA_1c célértékre történő kezelésével a mikrovaszkuláris szövődmények kockázata csökkenthető, de a kardiovaszkuláris szövődmények kockázatá­ban nem látunk hasonló csökkenést. A diabeteses cardiopathia részeként diabeteses betegeknél gyakoribb a pitvarfibrilláció előfordulása. Ennek patofiziológiai hátterével, a terápia sajátosságaival foglalkozik a cikk.

A heveny jobbszívfél-elégtelenség kórélettana, a betegek ellátása, sze­mélyre szabott kezelésük irányítása bonyolult feladat. Az elkülönítő és az akut kórismézés alapja a betegágy melletti célzott echokardiográfia. A ke­zelés célja az alapbetegség, illetve a kiváltó tényezők kezelése, kombinálva a hemodinamika egyénileg tervezett, a jobb kamra fennálló működéséhez igazított optimalizálásával.

A cikk áttekinti a sclerosis multiplex (SM) kezelésére jelenleg elérhető betegséglefolyást módosító kezelések (DMT = disease modifying therapies) rövid és hosszú távú hatékonyságát és kockázatait, valamint az alkalmazásukkal kapcsolatos gyakorlati kérdéseket.
A szerzők a Medline, az Embase és Cochrane adatbázis 1992 és 2016 áprilisa közötti adatait, SM-kezelésre vonatkozó szakmai irányelveket, a 2015-ös ECTRIMS és a 2016-os AAN konferenciák absztraktjait áttekintve alkották meg az összefoglalót.

Fertőzésellenes szerek profilaktikus adásával számos életet veszélyeztető infekció kialakulását előzhetjük meg. Fontos, hogy mely rizikócsoportban, milyen hatású szert, mennyi ideig adunk. Az indokolt profilaxis elmaradása éppúgy veszélyes következményekkel jár, mint a túl széles körben vagy túl hosszú ideig történő profilaktikus alkalmazás.

A pitvarfibrilláló betegek körében végzett, megfigyelésen alapuló francia­országi SAFARI vizsgálat a korábbi K-vitamin-antagonista- és az azt felváltó rivaroxabankezelést hasonlította össze a betegelégedettség és a terápia­hűség szempontjából. A K-vitamin-antagonistáról rivaroxabanra való vál­tás együtt járt a betegelégedettség javulásával, az antikoaguláns kezelés elfogadásának kiterjesztésével, ezáltal a terápiahűség érdemi javulásával.

PLoS ONE, 2016. december